Gyorskeresés

Csillag születik 4276

A csillagok a csillagközi (intersztelláris) tér por- és gázfelhőiből keletkeznek, annak gravitációs összehúzódása révén. A gravitációs összehúzódás során a gravitációs erő pozitív előjelű munkát végez, vagyis a részecskék mozgási energiáját növeli az összehúzódás. A részecskék nagyobb mozgási energiája pedig nagyobb hőmérsékletet jelent, vagyis az anyag felforrósodik az összehúzódástól. Úgy is mondhatjuk, hogy az összehúzódás hatására a rendszer gravitációs potenciális eergiája csökken, és ez átalakul a részecskék mozgási energiájává. A por- és gázfelhők tipikus összetétele:

Hidrogén alatt itt \({}^1_1H\) könnyűhidrogént (a magja csak egy protonból áll, neutronja nincsen), hélium alatt pedig \({}^4_2He\)-ot kell érteni.

Azokat a csillagokat, amik az ősrobbanásban létrejött (primordiális, elsőrendű) gázfelhő összehúzódásából jöttek létre, elsőgenerációs csillagoknak nevezzük. Az ő kezdeti anyaguk a hidrogén és hélium mellett csupán egy nagyon kevés deutériumot és lítiumot tartalmazott:

egyéb anyag arány
\({}^2_1H\) nehézhidrogén, deutérium \(2,6\cdot 10^{-5}\ atom\%\)
\({}^7_3Li\) lítium \(10^{-9}\ atom\%\)
\({}^6_3Li\) lítium \(10^{-13}\ atom\%\)

Amikor a gázfelhő összehúzódik, a gravitációs mező munkavégzése pozitív (mivel az erő és az elmozdulás azonos irányúak). A pozitív munkavégzés a munkatétel alapján a részecskék mozgási energiáját növeli, ami a hőmérsklet emelkedésével jár együtt. Tehát az összehúzódástól a gázfelhő felforrósodik. A nyomás és hőmérséklet az összehúzódott felhő közepén (magjában) a legmagasabb. Egy ponton megáll az összehúzódás, mert