Riporter:
- Módosítok a kérdésemen: de mit remél, mit tesz hozzá az olvasó életéhez, vagy mit von el belőle, vagy mire nyitja rá a szemét, szóval bármi ilyenfajta – mégiscsak ezt a szót kell használnom – hit munkál Önben?
Krasznahorkai László:
- Hát hit nem. Nem, nem. Inkább az együttérzés. Az, hogy… hogy ha ezzel a könyvvel, vagy azzal a könyvvel sikerül annyit elérnem, hogy az olvasó elfogadja azt, hogy együtt érzek vele - hisz együtt érzek önmagammal is, és ilyen módon vele is - akkor az számomra bizonyos értelemben tényleg az egyetlen elfogadható formája az emberi örömnek. Ha meg tudom értetni azt, hogy a részvét az a mi közös terepünk, egymás iránti részvét, az én esetemben egy könyvön keresztül, abban a pillanatban én majdnem azt mondom, hogy én elégedett lehetek, ennél többet már nem lehet. Persze ez mi? Ez csak azt jelenti, hogy valami kinyílik. Valami eleve nyitva van, amire egy könyv, ugye azt mondja, hogy a dialógus folytatódhat, vagy veled elkezdődhet.